HTML

A Szabó család naplója

Egy nem átlagos család, nem átlagos mindennapjai, egy nem átlagos világnak. Kicsit kolerikusan, kicsit melankolikusan, kicsit szangvinikusan, és egyáltalán nem flegmatikusan. Talán mindig is erre vágytunk! Talán nem! Majd kiderül...

Friss topikok

  • óvó néni: juditkám ! szervezz, veletek bármikor, bárhová, bármeddig ! (2011.03.11. 05:20) Pompásan...
  • óvó néni: drága szabó család, üdv az életben !! van egy 17 évesem aki hiperaktív, ebből kifolyólag rendszere... (2011.02.14. 15:45) Marcell és a salto mortale
  • óvó néni: lsd. alább (2011.02.08. 18:49) Kulcs-átok
  • óvó néni: még, még, még, még, ennyi nem elég :o) (2011.02.08. 18:47) Év vége...

Linkblog

Egy biztos! Én meg vagyok átkozva! Elegem van! Ma odáig jutottunk a k... kulcsmizériával, hogy a lakásból sem tudtam kimenni! ÁÁÁÁÁÁÁ! Magamra szerelem, akasztom, ragasztom az összes kulcsomat! Kezdődött úgy egy hónapja. Két gyerek felöltöztet, téli ruhába!, anya is felöltözik, lakás elhagyása, de hohó!, nincs kocsikulcs! Minden kabát átvizsgál, Apa felhív. Persze Apa eligazításon, hívom az ügyeletet, szegény csaj, szerintem azt hitte, sokkal nagyobb baj van. Nincs nagy baj, csak a kocsikulcs elutazott Hajdúszoboszlóra. A babakocsi pedig a kocsiban! Juhéé! Következett 20 perc séta az oviig, ami normál esetben nem gond, de cipelnem kellett egy pucéran 12 kg-os gyereket, overálban! Nem mondom, hogy másnap mit éreztem. Néhány hét nyugalom, majd kocsikulcs ismét kirándulni megy! Nagyszerű! Itt megelégeltem a dolgot, elővettem a pótkulcsot, egy mini-csavarhúzót, egy csomag gombelemet, és nagykabátban megszereltem! Beindította, meg voltunk mentve! Azt gondoltam, már baj nem lehet. De eljött a ma reggel! Dávidka röpke fél órát hisztizett azon, hogy ő ugyan nem tudja felvenni a zokniját! Tudom, hogy fel tudja venni, így álltam a sarat! Annak ellenére, hogy 6 után keltünk, fél nyolckor még kisgatyában, pólóban, 1 zoknival a lábán ordított. Jelzem: 8.00-kor Tornaóra! Marci már kezdett bemelegedni, rólam nem is beszélve. Szerencsére a zokni idővel felugrott a gyerek lábára, kifordult cuccok maguktól visszafordultak (mármint Dávidtól, tehát a ruháit is ki tudja fordítani). 8 óra 35 perc, sapka, sál, kabát, csizma. Lakásajtó kinyit, kulcs sehol! Megtántorodtam. Persze csak egy percre! Telefon elő: Megnéznéd, nincs-e a kabátzsebedben a lakáskulcsom? Szegény Balázs! Azonnal tudta! Ott volt! A legnagyobb nyertes pedig ki volt? Dávid! Szegény Marci! Nem értette, ha már rajtunk van az overáll, akkor miért nem megyünk, és miért vetkőzünk le egyből. Majd egyszer elmesélem neki. Így itthon töltöttük a napot. Nem is gond. Ma rettentően hideg volt. Meghát megint bebizonyosodott: Minden rosszban van valami jó! :) A kulcsomat betettem a saját kabátzsebembe!

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://szabocsalad.blog.hu/api/trackback/id/tr302629008

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása