Néhány hónapos gondolkodás, és fejtörés után elhatároztuk magunkat, hogy nyílászárót cserélünk. Nagy álmom válik valóra, végre az ablakok külső részét is lesz lehetőségem letakarítani! Juhééé! Micsoda móka lesz! Megújult helyzetből tekintünk a világra, talán így is, úgy is. Az elmúlt hetekben nagy tervek születtek, melyek megvalósításával nagy álmok válnak valóra! Elindulunk az álmainkért, és senki, mondom, SENKI NEM ÁLLÍT MEG BENNÜNKET!
Már tegnap elkezdődtek az előkészítő munkálatok, felesleges dolgok elpakolása, játékok egy részének eldobozolása. Persze ez csak módjával, mert Marcell előszeretettel inkább KI-pakolni szeret a dobozokból, mint BE. Ráadásul, szegény még nem is tudja, hogy már csak néhány napot tölthet szeretett kiságyában, mert ma megvettük az új "nagyágyat", és most már ő is nagyfiúsan fog aludni. Kíváncsi vagyok, hány éjszakai őrjárat során fogunk karambolozni a lakásban?
A kis drága éppen fognövesztési hadműveletben van, egyszerre már csak 5 fogat növeszt, ebből két felső szemfog. 1 nagy rágó (mondhatnám úgy is zápfog) már megszületett, de ez csak a kezdet. Nagyon sajnálom!
Dávid mindeközben nyomja az ovisok "megterhelt" életét. :) Rengeteg játék, majd egy kis úszás, torna, és ha mindez még nem lenne elég, ő szeretne kézműves foglalkozásra is járni. Az én fiam, aki az elmúlt 5 évében nem sokat rajzolt, ragasztott, festett, kézműveskedett! Úgy tűnik most értünk idáig! Sajnos, az ovis különfoglalkozásra már nem lehet jelentkezni, így ma reggel olyan szomorúságban és sírásban tört ki, mint egy mini-csoportos.
Délután ortopédiára mennek Apával. Régóta fájlalja a lábát, amit nem tudunk mire vélni, így egy kedves orvos ismerősünk ma talán felfedi a problémát! Majd meglátjuk!
