Bár már egy ideje 2011-et írunk, most mégis visszatérek az elmúlt év végére. Sikerült nagyobb stressz nélkül megúsznunk, úszkáltunk helyette az örömben, és a rengeteg együtt töltött időben. A fiúk nagyon élvezték a készülődést. Jézuskát megkíméltük a fenyő díszítési munkálataitól, mondván (idézem!) "ne fáradjon szegény, nekünk úgyis van egy csomó díszünk, majd mi feldíszítjük" (by Dávid). De láss csodát! Valamilyen úton-módon a fenyőt tényleg a Jézuska hozta, pedig csak 5 percre hagytuk üresen a lakást! ;) És Dávid olyan tutibiztos volt benne, hogy Mount Everest társasjátékot kap, hogy egy pillanatra elbizonytalanodtam, vajon tényleg meglátta-e valamikor, még Szenteste előtt. Nagy volt az öröm, a boldogság, közös fotók, vacsora, ajándékozás, némi lebukás, de kivágtuk magunkat! A közös ünneplés után jöttek a nagymamák, nagypapák, juhééé, meg sem állt az ajándéközön vagy 4 napig! Sajnos nem mindig volt teljes a létszám az ünnepi bulikon, de bármit be lehet pótolni! Azóta sakkozunk, Legózunk, sapkában járunk új táskával, rengeteget olvasunk, állványról fényképezünk, skype minden mennyiségben, és ami a legérdekesebb: akváriumot készítünk elő, halakat veszünk, temetünk, szülesztünk! Buli az élet! Szilveszterkor gyerekzsúr, majd tűzijátékozás. Marcell úgy élvezte a tűzijátékot, mintha mindig is nagy durranások lennének körülötte. Meglepő volt, azt gondoltam, félni fog. Egy biztos! Ha valakit egész életében igazmondásra és becsületességre neveltek, annak nagyon nehéz dolga lesz szülőként.